A zápor nem, a jégeső elkerülte a zarándokokat
A Tarcal és Mezőzombor közötti út kicsit viszontagságosra sikerült,
ugyanis a zarándokokat elérte egy Szerencs irányából Sárospatak
felé tartó zápor. Mintha az időjárás is tudta volna, milyen céllal
gyalogolnak az úton lévők, a zarándokokat csak felfrissítette a
zápor, de a felhőkben lévő jeget csak a bodrogkeresztúri elágazás
közelében engedte a földre, ahol az apró szemű jég pár percre téli
hangulatot varázsolt a kánikulába.
Mezőzomboron így a tervezett szabadtéri program elmaradt, így a
zarándokokat a helyi művelődési házban fogadták, ahol az egyházak
képviselői kérték Isten áldását a csapatra.
A vendéglátást követően a készülődés közben érkezett a hír, hogy a
monokiak is elindultak és ők Szerencsen csatlakoznak a zarándoklat
résztvevőihez.
Én ma délután indultam el a zarándok csoporttal Bekecsről. Csodás nap volt. Együtt gyalogolni, együtt imádkozni, énekelve menni a szervezőkkel, a kezdettől fogva gyalogoló csapattal. Nagy szeretetet tapasztaltam meg közöttük! Édes Istenem, de csodás lenne, ha mi Magyarok így tunnánk szeretni egymást, mit ez a kis csapat, ha így össze tudnánk tartani! Isten kisérje útjukat, őrizze lépteiket, és hozzon gyümölcsöt a nemes cél! Csatlakozzatok Ti is hacsak egy napra, egy órára, hacsak egy falu hosszat közéjük, hisz értem, érted, nemzetünkért indultak fel Budapestre a Szent üdvhozó kereszt 4 irányából !
Köszönöm, hogy ott lehettem , köszönöm, hogy értem is teszitek lépteiteket, örülök, hogy ezt a délutánt meg tudtam tenni a Nemzetünkért.
Isten óvja lépteiteket !VIgyázzon Ráto a Magyarok Nagyasszonya !