A táblabíró fia is csatlakozott
Az első nap harmadik településeként Széphalmot érintette a
zarándokok csapata. A sátoraljaújhelyi városrészig hamarabb odaért
a társaság, hiszen ez jóval rövidebb szakasz volt, ráadásul a
nemrégiben átadott kerékpárúton haladhattak a hírvivők.
Széphalomban a helyi lakosok mellett csatlakozott a menethez az
egykori Abaúj megyei táblabíró, Kazinczy József fia, Kazinczy
Ferenc is. A nagy magyar nyelvújító csak jelképesen, egy mellszobor
képében zarándokol ugyan tovább a fővárosig a kincses ládában, de a
csapatban nem volt senki sem, aki legalább gondolatban ne adózott
volna a nagy magyar nyelvész emléke előtt.
Sátoraljaújhely határában a körforgalomnál a bodrogköziek is
becsatlakoztak és a kisrozvágyi polgármester, Petraskó Tamás
vezérletével a hagyományőrző lovasok vezették be a csapatot a
zempléni városba.
Mai ajándékom a Zarándokoknak, és a rovat látogatóinak. Fogadjátok szeretettel:
KAZINCZYVAL EGY PADON
Egyedül sétáltam a Kazinczy kertben,
Éreztem az országgal nincs valami rendben
Nincs senki e honban aki szólni merne?
Hogy nem ezt akartuk! Nem megyünk mi erre!
Nem azért veszett el harcmezőn sok magyar,
Kiket választottunk, az mind mást-mást akar.
Megtöltni zsebeit a mások kárára,
Nagy terheket rakni a népnek nyakára.
Leülök egy padra a Kazinczy kertben,
Érzem a világgal nincs valami rendben.
Valaki mellém ül, érzem bár nem látom,
Csak sejtem, hogy Ő az, egy igaz barátom.
Kazinczy ült le énmellém a padra,
A magyar nyelv őre, felvigyázó atyja.
Angyalt küldött hozzám, egy gyönyörű múzsát,
Hogy versben mondjam el a Magyar Nép búját.
Nem szól Ő egy szót sem, csak énreám tekint,
Papírt veszek elő, írni kezdek megint.
Csak Török és Tatár ártott annyi sokat,
Felperzselve kisfalvakat, és nagyvárosokat.
Okozott szenvedést, bánatot szegénynek,
Mint a rendszerváltás e szomorú népnek.
ÁFA és adóprés nyomorít lelkeket,
Ezért kell eladni házakat telkeket!
Rámennek családok, életek, remények,
Nem tudom e verstől én mit is remélek.
„Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar.”
Urak e mondat vajon mit is takar?
Nem azt jelenti tán, hogy szolgálni kéne?
A polgárt, a hazát, az egész magyar népet?
Fölemelni gyöngét, támogatni árvát!
Még nem fizettük meg a boldogság árát?
Miért a sok szenvedés, keserűség, bánat?
Mért kell szenvedni még mindig a hazának?
Drága Jó Istenem adjál szebb esztendőt!
„Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.”
Kazinczy megmondta, hogy kellene élni!
Csak két szó:” JÓT s JÓL”! És nem kellene félni.